"Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog."
Szent-Györgyi Albert sorai kiválóan összefoglalják tanítási filozófiám lényeget, mindazt, amit már az általános iskolából kilépve gondoltam (hiszem ezzel az idézettel zártam a ballagási beszédemet is 8. osztályosként), és amit gondolok ma is. Nem feladata az iskolának, hogy lexikális tudással csordultig töltse a diákok fejét, a modern iskola legfőbb feladata az, hogy kialakítsa a gyerekekben az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) képességét és ennek igényét. Ahogyan az alábbi ábra is mutatja, önmagunk oktatása az élet kulcsa, persze a tanárnak előbb meg kell mutatnia, mire is való ez a kulcs.
Másképpen megfogalmazva, tanítási filozófiám lényege lehet az életre nevelés. Ez a kifejezés számomra azt jelenti, hogy a diákok az iskolában olyan ismereteket szerezhetnek és olyan képességeket/készségeket fejleszthetnek, amelyeket később, az iskolapadból kikerülve a mindennapi életben és a munkájuk során is hasznosítani tudnak. Fontosnak tartom, hogy az iskolában olyan helyzeteket és szituációkat éljenek meg, amelyekkel a hétköznapokban is találkozhatnak. Ha pedig majd találkoznak velük, akkor választani tudjanak az iskolában megismert stratégiák közül és alkalmazni tudják azokat.
Tanítási filozófiám gyakorlatban való alkalmazását úgy képzelem el, hogy az óráimon a szaktárgyi tudás mellett nagy hangsúlyt fektetek a különböző képességek fejlesztésére, például projektmunka, szerepjátékok segítségével. És habár ezeket a diákok nem minden esetben fogják egyöntetű lelkesedéssel fogadni, remélem, hogy majd amikor felnőttként hasonló szituációkba kerülnek, akkor felrémlik bennük valami emlékfoszlány arról, hogy igen, ők ezzel már valamikor, valahol találkoztak.
Mert az iskola nem lehet egy a mindennapi életből kiszakított világ. Az óráinkon igenis foglalkozni kell a világban történt eseményekkel, hiszen ezek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a diákok később helyt tudjanak állni a nagybetűs életben. A pedagógusok tekintélyes része a mai napig is inkább elzárkózik lexikális tudásközvetítési nézetei elefántcsonttornyába, és görcsösen ragaszkodik archaikus módszereihez. A mi tanárgenerációnk feladata, hogy ezeket a tornyokat ledöntsük, modernizáljuk (vagy ha úgy tetszik, megmentsük) az iskolát, véghezvigyük a tőlünk nyugatra már régen lezajlott paradigmaváltást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése